 |
| Fotó: akár én is lehetnék |
Szinte mindenemet elveszítettem az elmúlt időszakban, többek között a vagyonomat is, ami mostanra nem jelentős. Inkább fogalmazhatnék úgy is, hogy 35 éves koromra egy nincstelen senki lettem. Azért az utcára nem akarok kimenni és öngyilkos sem akarok lenni. Hogy minek köszönhetem mindezt, azt nagyon nehéz lenne egyértelműen megfogalmazni. Így viszont biztos vagyok abban, hogy senkinek sem kellek és nem is hiányzok. Ezt jelenti a pénz. Amikor a menekültekről van szó, valahol én is annak érzem magamat, aki a saját árva életétől menekül. Ha a vagyonnyilatkozatomban kellene írni valamit, akkor az nem sok lenne. De, nem adom fel, igyekszem megmutatni, hogy ha már egyszer sikerült felállnom, akkor az most is sikerülni fog. Annak viszont nagyon örülök, hogy sok olyan emberrel hozott össze a sorsom, akik sokra vitték, vagy fogják vinni.
