 |
| Fotó: osztálykép rólam általános iskolában (Hatvan) |
Önkéntes munkám során - teljes árvaként - sokszor számomra érthetetlen dolgokkal találkozok. Nem értem például azt, hogy miért van az, hogy sokan szolidárisak, együttérzőek, segítőkészek az ifjú árvákkal kapcsolatosan. De például velem kapcsolatosan - kevesen támogatják ténylegesen azt a kezdeményezésem, amit a klub jelent. Valamit nem értek, de majd az idő biztosan megérteti velem. Bocsánat, nem értem! Kitől kérdezzem meg, hogy meddig árva az
árva? Egyet viszont látok, hogy egyre többen lesznek árvák és érzik, tapasztalják meg felnőttként annak az igazi oldalát - amit én már kisgyerekként megélhettem.
