Életemben kétszer voltam igazán szerelmes. Az első szerelmem még az általános iskolából kapaszkodik az emélkeimben, mert akkor az nagyon kikészített. Hosszú ideig voltam szerelmes egy lányba, aki azt soha nem viszonozta - ebbe még napokra bele is betegedtem.
A második a gimiben volt, de akkor nagyon szerény voltam a lányhoz, aki még korban sem igazán volt hozzámillő, inkább csak lelkitársak voltunk. De a lány nekem szépségben is nagyon bejött, viszont az is viszonzatlan volt. Mára már nincs ilyen problémám, mert nem vagyok szerelmes. Talán a félelmem segít ebben, hogy elkerüljem, illetve a gátlásaim, hogy újra megszerethessek valakit, pedig már 35 éves leszek. Ez ciki.
