 |
| Fotó: T.K. - ahol megismerkedtem a csöves fiúval |
Jó volt régen az a reklám, ami egy csokit reklámozott azzal, hogy ne írélj elsőre. Ma reggel a Gellert térnél egy csöves fiú jött oda hozzám kaját kérni a közeli pékségből. Elsőre nem is annyira érdekelt, hiszen nem szeretem, ha valaki kéreget. Most valamiért megálltam és ő készített nekem gyorsan egy grafitit is, amíg én megvettem neki az élelmiszert. (Én is megehettem volna, mivel akkor még nem reggeliztem és elég vékonyka is vagyok) Majd utánna elkezdtük beszélgetni, hogy miért kerül ilyen helyzetben. Elmesélte, hogy megárvult Ausztriában és elveszítette a házukat, mert az anyja öngyilkos lett és nem akartak tovább ott lakni, majd a testvére kisemmizte. Festőként dolgozott korábban, de most itthon csövezik. Elkértem az elérhetőségét, mert a mailját netkávézóban szokta nézni és elmondtam neki, hogy mi lehetőségekkel foglalkozunk, ha tudok akkor segítek neki. Ha valakinek van ötlete, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni, akkor írjon nekem, hogy tudjunk segíteni.
