 |
| Képforrás |
Korábban úgy gondoltam, hogy az nem lehet, hogy teljes árvaként felnövők hosszú időn keresztül egy nevelőcsaládban és aztán felnőtt koromban csak úgy elválunk. Ezért is gondoltam fontosnak, hogy június környéként, amikor a nevelőszüleimhez kerültem megköszönöm, hogy lehetőséget adtak az élethez. Így egyszál piros gerberával köszöntem meg, igyekeztem meghálálni, amit tettek. Mivel máshogy nagyon nehéz lenne kifejezni egy életet, ezért ebből hagyományt csináltam. Azt is mondtam nekik, hogy igazán meghálálni csak akkor tudom, ha az életemmel bizonyítom, hogy volt értelme a nevelésüknek. Az idén az anyáknapján (május első vasárnapja) szeretném felköszönteni a (nevelő)szüleimet, így anyumat is, mert Ő nevelt fel - bármennyire is érzem, hogy sokszor nehezítette az életemet.
